Coco Chanel

Életrajza

Gyermekkora

Gabrielle Chanel 1883 nyarán Saumur-ben látott napvilágot. Édesapja Albert Chanel kalmár, édesanyja Jeanne Devolle  varrónőként dolgozott, így meglehetősen szerény körülmények között nevelték gyermekeiket.

Édesanyja 33 évesen tuberkolózisban meghalt. Ennek hatására az amúgy is szeszélyes apja úgy döntött, hogy elhagyja családját, és Amerikába megy szerencsét próbálni. Az alig 12 éves Gabrielle és lánytestvérei, Julie-Berthe és Antoinette, az aubazine-i ciszterciek által működtetett árvaházba kerültek. Fiútestvéreit, a 6 éves Lucien-t és a 10 éves Alphonse-t egy tanyára küldték dolgozni a szociális munkások.

Gabrielle forradalmi stílusán markáns nyomot hagytak a zárdában töltött kemény évek. A semleges színek, a keményített gallérok és az egyenes vonaltervezés mind-mind az árvaház építészeti stílusát és az ott dolgozó nővérek egyenruháját idézik. A Chanel divatház logója a ciszterci rózsaablakokon összefonódó "C" betűkből merített ihlet eredménye. Bár a legendák szerint logóját inkább az 1920-as években Iréne Bretz kastélyában (''Château de Crémat'', "C C") töltött vakáció ihlette.)

Gabrielle 18 éves korában a kanonok által működtetett moulinsi Notre-Dame intézetbe került, ahol elsajátította a varrás művészetét. Varrónői munkásságát 1903-ban babaruhák és kelengyék varrásával kezdte a Maison Grampayre-nél.

Gabrielle-ből Coco lesz 

5 évvel később Gabrielle letette a tűt és a cérnát, útnak indult, és szerencsét próbált Vichyben élő bácsikájánál. Akkoriban úgy gondolta, hogy a színpadi szereplés sokkal szórakoztatóbb és tartalmasabb életforma, mint a varrónői állás, így rögtön háttérszerepet is vállalt a "La Rotonde" című, kávézókban előadott darabban. Pár hónappal később már olyan színdarabokban is megjelent, ahol énekelnie kellett. A hivatalnokokból álló közönség pedig rajongott az általa előadott chansonokért. Leghíresebb színpadi száma a "Qui qu'a vu Coco dans l'Trocadéro?" meghozta neki a sikert, és ettől fogva mindenki "Cocó"nak hívta.

A kezdetek 

Vagyonos udvarlók rajongták körül. Ekkoriban találkozott Étienne Balassannal, a jómódú hivatalnokkal, neki köszönhetően ismerte meg Coco a felsőbb társadalmi réteg szokásait és etikettjét. Románcuk azonban néhány hónap után véget ért. Balsan baráti körében ismerkedett meg Gabrielle Arthur Capellel, egy gazdag angol bankár fiával, akit a későbbiekben "Boy"ként, Gabrielle első szerelmeként emlegettek. Capel az első világháboró alatt szénszállításból gazdagodott meg, és saját lovaspóló csapattal rendelkezett. 1909-ben Gabrielle otthagyta az énekesnői pályát, és Párizsba költözött szerelméhez.

Capel anyagi segítségével Coco megvette Étienne Balsan garzonlakását a boulevarde Malesherbes-en, és kalapkészítő műhelyt nyitott. 1910-ben megnyílt Gabrielle első üzlete a << CHANEL MODES >>. A 21 rue Cambon tökéletes helyszínnek bizonyult, hiszen ezen a környéken élt az eleganciát kedvelő párizsi felső osztály, és mindössze pár lépésre volt a Place Vendome-tól és a luxus francia fellegvárától, a rue du Faubourg Saint-Honoré-tól. Az itteni sikereket követően két újabb üzletet nyitott: 1913-ban Deauville-ban és 1914-ben Biarritz-ban.

Mivel a kalapok óriási sikert arattak, Coco úgy döntött 1918-ban, hogy újabb üzletet nyit a Cambon utcában, a 31-es szám alatt. Ez az üzlet már a kortárs butik fogalmának felelt meg: a ruhák és kalapok mellett helyet kaptak az ékszerek, a szépségápolási termékek és a legendás Chanel N°5 parfüm. Ekkoriban a földszinten volt maga a butik, az első emeleten a ruhakollekciók, a másodikon pedig Coco lakása (ma itt dolgozik Karl Lagerfeld tetőig úszó fényáradatban).

A siker parfümje 

Coco Chanel 1921-ben egy a Francia Riviérán töltött vakációja során találkozott Ernest Beaux-val, a híres parfümkészítővel. Chanel, akiről ebben az időben egész Párizs beszélt, arra kérte Ernest, hogy készítsen neki egyedi parfümöt. Coco kifejezetten különleges illatra vágyott, egy olyan összetételt szeretett volna, ami mesterséges, mint a felső szabászati ruhastílus "egy női parfüm, aminek nő illata van". Ebben az időszakban ez azért volt különleges, mert eddig minden illatszer alapanyagául virágok szolgáltak, s így természetesnek minősültek. A fiatal vegyész, már évek óta tanulmányozta az aldehideket. Ezek olyan szintetikus anyagok, amelyek a desztillálási folyamat során egyre erősödő természetes virágillatot fejlesztenek. Chanel beleegyezett, hogy kipróbáljon néhány mintát.

A Chanel N°5 nem csak azért különleges, mert ez az első mesterségesen alkotott parfüm, hanem azért is, mert Coco ezzel a lépésével új tendenciát indított: innentől kezdve minden neves divatház saját parfümmel is rendelkezett.

Coco az Ernest által ajánlott mintasorozatból szándékosan az 5. ampullát választotta, mert ez volt a szerencseszáma. A névválasztás, pedig tudatosan történt: " A kollekciómat az ötödik hónap, ötödik napján indítom el a piacon, így hagyjuk meg neki az ötös számot, amely majd szerencsét hoz neki is".

"Az a nő, aki parfümöt nem visel, annak jövője sincsen." - mondta Coco 1923-ban.

A tervezés új korszaka

Coco Chanel öltöztette mind az európai, mind az amerikai nőket. Az amerikai hölgyek különösen élvezték ruháit, mivel ők a praktikus öltözködést részesítették előnyben, és Chanel teremtette meg az elegáns egyszerűség és kényelem definícióit.

Elvetette az összetett elegancia kellékeit (pl. a fájdalmat okozó fűzőket), és bemutatta a kényelmes és egyszerű elegancia új stílusát. Chanel hatása a divatvilágban akkora volt, hogy más tervezők - mint Dior, Givenchy és Lanvin - lecserélték a különc és extravagáns stílusú ruháikat egy egyszerűbb és meglehetősen alkalmi változatra, azért, hogy visszanyerjék elvesztett vásárlóikat. Vállalkozó szelleme és ruháinak egyszerűsége elsöprő sikert aratott és több millió dollárt hozott számára. Akkoriban Chanelt és ruháit merésznek tartották: a fűzőt félredobta, haját fiúsan rövidre vágatta, férfinadrágot viselt, és hagyta, hogy a nap lebarnítsa bőrét. Vásárlói imádták ruháinak egyszerűségét és eleganciáját, ami éles ellentétben állt a kor komplikált és kényelmetlen öltözködésével. A divatlapok kezdtek rá felfigyelni, és Chanel jellegzetes dzsörzékosztümjei – kardigánszerű felsőrészükkel – divathóborttá váltak Párizsban. A 20-as és 30-as évek alatt rukkolt elő a "kis fekete ruhával", a hosszú hamis gyöngyfüzér kosztümékszerekkel, továbbá a strasszból, gyémántból, rubinból készült karperecekkel és melltűkkel. Női ruháihoz olyan anyagot választott, mint a tweed és a gabardin, amelyek addig a férfiaknak voltak fenntartva.

Demokratikus parfüm 

A Chanel N°5 forradalmasította a parfümök világát, és ma is az egyik legünnepeltebb illat. Pompás frissessége mellett a természetes illatok ódivatúnak és igen költségesnek tűntek. Az első "demokratikus" parfümöt a hölgyek világszerte imádták, és még a szerényebb körülmények közt élők is megengedhették maguknak. Ma a világon már szinte minden parfümkészítő aldehideket használ. A második világháború alatt Chanel kénytelen volt bezárni divatházát, de az 50-es évek közepén újra megnyitotta, és ismét diadalmaskodott.

Oldal: Tervezők
All about fashion and style - © 2008 - 2025 - fashiondk.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat